Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. (Zsolt 119,11)
Tízéves kislányként egy 60 fős piciny gyülekezetbe jártam. Nem volt elég tanterem minden vasárnapi iskolás csoport számára, így mi a lányok öltözőjében jöttünk össze. Összecsukható székeket hoztunk magunkkal, és úgy hallgattuk Mrs. Cobbnak a bibliai tanításait. Mrs. Cobb úgy gondolta, a legfontosabb, amit tehetünk, hogy kívülről
megtanulunk egyes bibliai szakaszokat. Elvárta tehát, hogy fejből tudjuk a tízparancsolatot, a Miatyánkot, a 23. zsoltárt, a boldogmondásokat, és a Jn 14,1-6 igeverseit. Én minden Biblia-szakaszt buzgón megtanultam, hogy kedvében járjak a
tanítómnak, és kiérdemeljem a jutalom matricákat. Sok matricám lett. Nagyon büszke tízéves lány voltam!
Sok-sok évvel később nehéz bajok idején azon kaptam magam, hogy idézgetem: "nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy" (Zsolt 23,4), és "ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,1). Ezek a versek arra emlékeztettek, hogy nem vagyok egyedül, hogy Isten velem van mindig. A jutalom számomra több volt, mint azok a füzetbe beragasztott címkék.
Jutalmam az Isten igéje volt, amely szívemet békességgel töltötte be évekkel később, amikor az élet nehézségeivel küzdöttem.
Imádság: Urunk, segíts igédet mélyen értelmünkbe és szívünkbe rejteni. Ámen.
Az ige, melyet megtanulunk, Isten vigasztaló üzenete lehet.
Marsha Norton (Nevada, USA)
IMÁDKOZZUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁK TANÍTÓIÉRT!
_____________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése