Versek iskolakezdésre

Diákimádság

Idegen szavak Bábel- zavarából
Félrevonulva, ím, lelket cserélek
S kezemet szépen összekulcsolom-
Te még megértesz, úgy-e Istenem,
Akkor is, hogyha - magyarul beszélek?

Künt sáros, hullott, őszi levelek.
Csupasz fák ólmos, felhős ég alatt,
Lomha köd fojtja a melódiákat-
És csak én vagyok egyedül merész,
Akiből most imádság fakad.

Engedd Uram, hogy két karom kitárjam,
S szívem igya fel mind- mind az esőt,
És tönkre- szikkadt, szomjas talajából
Csíráztassál ki valami szent álmot,
Szépet, boldogot, nagyot, jólesőt!

Acélozzad meg két karomnak izmát,
Hogy szebb jövendőm piros hajnalán
Nagyon erősen megöleljelek,
S kebleden sírjam le a múlt bűnét,
Utolsó védőm, Istenem, Atyám!

Hadd bontsam ki majd selymes lobogómat,
S míg sziporkázó, víg tavasz ragyog-
Csordultig telve hittel, akarással,
Zenés ajakkal kiáltsam az égbe:
Istenem, olyan fiatal vagyok!
Dsida Jenő

A minden, az minden!

"Minden gondotokat őreá vessétek" 1 Pét 5,7.
"Minden lehetséges a hívőnek" Mk 9,23
"Mindenre van erőm a Krisztusban" Fil 3,20
"Mindenért hálát adjatok" Ef 5,20

Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
A nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
A legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
Szűkölködésre és bővölködésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!
Túrmezei Erzsébet

Nyár végén

Míg lombokat tép a szellő
S elnémul az árnyas erdő
Hűvös, lombos sátora,
Ott, hol utad vezet titkon,
Az őszi szél rést ne nyisson
S ne csüggesszen el soha.

Hited, mely virággal hintett
S melyre kék égbolt tekintett,
Álljon változatlanul;
Hirdetve, hogy nyárban, télben,
gyötrődésben, szenvedésben
rád az élet fénye hull.

A reménység égi zöldje,
Édes áldást hint e földre,
S boldogítja azt, aki
Örök tavaszában járva
Tekint fel a keresztfára,
Amely üdvöt nyújt neki.
Piován Győző

Szeptember

Gyerünk, gyerekek, iskolába!
Kemény pad és fekete tábla
Ne legyen nekünk idegen!
Csak integessen a szabadság,
Vidám játék, hangos mulatság
Át a nagy ablaküvegen.
Mi üljünk csendben, üljünk rendben,
Legyünk nagyon szorgalmasak,
S Csodaország titokkapui
Hamar megnyílnak.

Neves betűbirodalomban
Most biztosan nagy vigalom van.
Találni ott csodát sokat.
Komoly tanító bácsik, nénik,
- hogy kinek adják, nem is nézik, -
Osztogatják a kulcsokat.
Számország is tréfás egy ország,
Oda is bekukkanthatunk.
Ha figyelünk, miénk a kulcsa,
S lehet sok jó napunk.

Gyerünk, gyerekek, iskolába!
Oda is, ahol nincsen tábla...
- iskola sok van ám nagyon. -
Ahol az Úr Jézus a mester,
S ahol az ősz öreg se restell
Gyermekként ülni a padon.
Vár az Úr Jézus iskolája.
Tantárgy: hit, remény, szeretet.
Iratkozzál be. Add át néki
Gyorsan a szívedet.

De jó lesz mindig vele menni,
Mindent az Ő kedvére tenni.
De könnyű lesz az életünk!
Ha nehéz is lesz majd a lecke,
ki gyáva még hogy megijedne:
Ott a Mester! Segít nekünk!
Ő ad erőt és Ő ad áldást,
Hiányunk nem lesz semmiben,
Csak rá figyeljünk, vele járjunk,
S kövessük Őt híven!
Túrmezei Erzsébet

Csöppnyi imádságok

Én Istenem, jó Atyám,
Tudom: vigyázol reám.
Kérlek áldj meg engemet,
Hadd legyek jó gyermeked.

Bajban hozzád küldöm fel
Szívemnek imáját,
S ha öröm ér, Istenem,
Néked adok hálát.

Örömmel, hálával
Van tele szívem.
Ha Isten vigyáz rám,
Nem árthat semmi sem.

Segíts jó Istenem
A szófogadásban.
Segíts, hogy haladjak
Jól az iskolában,

Testvérem szeressen,
S minden kis barátom.
Segíts, hogy hű szívem
Mindig Téged áldjon.

,,Elvész a nép ha nincsen tudománya’’

A röpke nyári szünidő után már
Ím, újra hív és vár az iskola:
Hívó szavára elindul a bátor
Tanulni vágyok végtelen sora.
Van köztük gyermek, ifjú s minden korból...
Hozzájuk küldöm most ezt a dalom:
- Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom!

A könyvek poros fedelét törölni
Buzgón siet több próféta-diák
Oda, ahol meg lehet találni a
Szent küldetésre hívó iskolát.
,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya’’ -
Mondotta Isten, s zengte völgy, halom.
Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom.

Ha sok-sok titkot már ismerni tudtok,
Megértitek a legmélyebb csodát:
Csupáncsak Isten, Aki teremtette,
Tárhatja fel a csodák nagy sorát!
Tágabb látásra is szomjasan törjön,
Ki elmélyül a tudásban nagyon:
Tanévnyitáskor új erővel, bátran
Tanuljatok! A tudás: hatalom!

Kincset gyűjt az, és rozsda meg nem fogja,
Moly se eszi és el se vehető;
Ki tud, az előtt kitárul az Élet,
S elérhető a legmesszebb tető!
Az új tanévnek halk csengői szólnak,
Kinyílt a nagy, eddig bezárt terem.
Kik szorgalommal tanulni akartok,
Koronázza utatok győzelem!
Kárász Izabella

Add össze

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hű szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
A sok kusza, egymás alá vetett
Tétova számot: „Valaki beteg…
Szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
Önnönmagamnak ellen legnagyobb.”
A Mester nézi… hosszan, komolyan.
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is.
Oly bíztató az eredménye is.
Hozzáadva hatalmát, erejét,
Szeretetét, mely melengetve véd
Mindenhez, ami nyomja a szívem,
Az eredmény: „Hiszek Uram. Igen.”

Kivonás

Hétből kivonok hatot,
Marad egy.
Harmincból kivonok huszonkilencet,
Marad egy.
Háromszázhatvanötből kivonok
Háromszázhatvannégyet, marad egy.
Kivonom a holnapot,
Marad a ma.
Mert a holnapot ráhagyhatom másra:
A Mesterre. Azért tanítgat türelmesen
Esztendők óta
Erre az egyszerűnek látszó,
S mégse olyan egyszerű kivonásra.
Túrmezei Erzsébet

Jézus példát mutat

Veszekszel a testvéreddel?
Jézus békességet hozott.
Nem tanulsz az iskolában?
Ő tudásban gyarapodott.
Szüleidnek nem fogadsz szót?
Jézus engedelmeskedett.
Úgy ismerte minden ember,
Mint kedves, jó kisgyermeket.
Minden fiú és lány előtt,
Jézus ma is példa.
Segít jó gyermeknek lenni,
Kérd hát segítségét még ma.
Siklós József

Szorozd meg

Megoldatlan feladatom felett
Virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem! Nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
Aszott kéz nyúl betevő falatér’
S a lelkem olyan kifosztott szegény:
Magam is éhes, hogy’ segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy’ álljak elő?
A keveset ezreknek osztani,
Hogy mindenkinek jusson valami,
Jusson valami és jusson elég,
Mester, lehet? ” „Hát szorozd meg elébb.
A szorzó az én két kezem legyen.
Emlékezzél csak! Azon a hegyen…
Az ezrek… az öt árpakenyér…
S te búslakodnál a kevesedér’?
Szorozd!- Enyém az éhező sereg.
Szorozd!- Én mindig megsegítelek.
Szorozd!- Az én szolgám szegény legyen,
S ha adni kell, mindig tőlem vegyen.
Szorozz! ”

Szorzok és hajnalfényben ég
A diadalmas eredmény: Elég.

Az új füzet

Betelt a régi füzetem
Ma este, megnézegetem,
És holnap újat kezdhetek.
Háromszázhatvanöt lapos
Ugyanilyen új füzetet.

Lemásolnám most szívesen
a régit. De nem tehetem.
Marad már, amilyen marad
Ott a Mester kezével írt
Sok „láttam” a leckék alatt.

Sorakozik nem egy lapon
Félig végzett feladatom...
A rendetlen, elégtelen...
És ezt a régi füzetet
Vizsgára vinni kell velem.

De holnap újat kezdhetek;
Ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani
Holnap már abba irhatok.

Talán, ha jobban figyelek;
Ha eztán korábban kelek,
Frissebb leszek, igyekezem,
Rendesebb lesz a feladat
És ügyesebb lesz a kezem.

Tollat fogok és leírom:
- ragyog a név a papíron -
„Jézus nevében kezdem el.”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
S úgy érzem, félni mégse kell.

Háromszázhatvanöt lapon
A leckét vele írhatom
Ő vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.
Túrmezei Erzsébet


Tanulok

Tanulok az iskolában
Írni meg olvasni,
Kicsi és nagy számokat
Szépen összeadni.
Tanulok a szülőktől
Szót fogadni szépen,
Rendet rakni,
Testvéremmel élni békességben.
Tanulok már Jézustól
Hittel imádkozni,
Istennek és embereknek
Örömet okozni.
Siklós József