Adventi versek

Adventi pásztortűznél

Ne lankadj testvér! Rakj a tűzre!
A szemhatárt vörösre festve
Denevérszárnyon száll az este.
Itt a válságok éjszakája…
Reménység-rőzsét rakj a tűzre!

Ne szunnyadj testvér! Szítsd a lángot!
Az ilyen pásztortüzes éjnek
Remegő csendjén angyalének
Suhan át bátorságra intve.
Bizalom- gallyal szítsd a lángot.

S most add a kezed a kezembe!
Hitünk tüzénél kipirulva
Jóakarat szavát tanulva
Istent dicsérő angyaloktól.
Csak add a kezed a kezembe.
Induljunk el Betlehembe!

Advent

Ünnepváró ködök mélyén
Négy apró gyertya lángja vibrál.
Embert keres a fény magának
S hogy megtalálja elindult már.

Vigyázzatok a kis gyertyákra,
A lángot el ne oltsa a szél!
Támasszatok az égnek létrát
„készítsétek az Úrnak útját”
Amíg ideér.

Adventi csendben

Adventi csend van.
Nincs hang, csak a lélek beszél.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Csak hitem kis mécse ég,
Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van.
Készül-e mondd a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e a hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz talán? Lámpásod nem ég?
Adventi csend van...
Krisztus vár érted még.

Karácsonyt várunk

Adventi csend. Karácsonyt várunk.
Hoz-e örömet, boldogságot?
Epedve óhajtunk, mert a szemünk
Már sok könnyet, bánatot látott.

De öröm, boldogság eljut-e
Eljut-e hozzánk karácsonyi áldásként?
Nem leszel-e kivétel? Az ünnep majd
Mindenütt terjeszt örömet, fényt?

Adventi csend. Karácsonyt várunk.
Szívem szomorú lesz, azt látom:
Sokaknak nem kell Krisztus, s nem lesz
Mindenütt igazi karácsony.
Kun Gyula

Advent

Krisztusom, jöveteledre várok.
Az út szélén oly régóta állok.
De eléd menni azért nem merek,
Engem, kicsit, eltapodnak a tömegek.
Szívem ajtaját sarkig kitárva,
Vágyva tekintek Uram útjára.

Készen a harsona, a pálmaág,
Útadat borítja fehér virág.
Elhaló már szavam: Ne késs, Uram,
Lelkemnek orvosra szüksége van.
A megrepedt nádszál kötésre vár,
A pislogó mécses elalszik már...

Lelkem ezen magaslatán állva,
Tekints föl az eperfügefára,
Hol szomorúan s egyedül várok,
Szólj hozzám: „Veled vacsorálok!”
Többé nem kell semmitek, emberek,
Mert szívem lakója lett a szeretet!

Adventkor

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
Mécs László

Az Ige igazság

Simeonnal, Annával várok én,
Adventnek magasztos idején,
Amíg szívemben csend ül,
És az Ígéret csendül:
Beteljesül...

Mert igazsággá lesz minden ígéret,
Az örök ígéret igazság : testté lesz,
Amit Isten ígér: igaz
Bánatra jő vigasz,
Mindig is az...

Amíg az ige Igazsággá nem lesz,
Amíg eggyé lesz bennem vég s a kezdet,
Advent után karácsonyom,
Krisztus királyt megláthatom,
Magasztalom...

Simeonnal, Annával várok én
Adventnek magasztos idején
Amíg szívemben csend ül,
És az ígéret csendül,
Beteljesül!

Jézus visszatér

Jézus e világba visszatér.
- Mi lesz ha most jön el?
Közelg, mint győzelmes, nagy Király,
- Mi lesz, ha így visz el?
Elviszi hű mennyasszonyát
Magához, föl, a légen át.
Téged is égbe átemel,
- Mi lesz, ha most visz el?!

Áldás, áldás, dicsősség! Eljön Ő!
Áldás, áldás, övé az üdv, erő!
Áldás, áldás, közelg a nagy Király,
Áldás, áldás! Kegyelme ránk talált!

A Sátán uralma megtörik:
- Bárcsak most lenne már!
Fájdalom és sóhaj megszűnik,
- Bárcsak ma lenne már!
Feltámad mind ki benne élt,
Meglátja őt, ki hitt, remélt,
Érted is jön a szent Király.
- Bárcsak most jönne már!

Áldás, áldás, dicsősség! Eljön Ő!
Áldás, áldás, övé az üdv, erő!
Áldás, áldás, közelg a nagy Király,
Áldás, áldás! Kegyelme ránk talált!

Áldott, ki mindvégig hű marad!
- Bárcsak most jönne el!
Örömöt, békét és üdvöt ad.
- Bárcsak most vinne el!
Róla szól földi s égi jel,
A boldog sáfár rá figyel.
Ragyogva kél a Napsugár,
Bárcsak most jönne már!

Áldás, áldás, dicsősség! Eljön Ő!
Áldás, áldás, övé az üdv, erő!
Áldás, áldás, közelg a nagy Király,
Áldás, áldás! Kegyelme ránk talált!

Minden advent

Minden advent kegyelem:
Vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés.
Győzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:
Így kellene- s így élek!

Minden advent remegés:
Isten felé epedés!

Minden advent ima is:
Uram fogadj be ma is!

Minden advent szeretet:
Betlehembe vezetett,

Köszönd meg hát a csodát:
A világ karácsonyát!

Karácsony előtt

Legyünk kicsit csendben! Födje
Mély csend a szíveket:
Mert a sötét, elgyötört földre
Karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja
A hajsza, lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt
Imára kulcsolom,
Nyomorúságom, szükségem
Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom: „Kérlek, add meg,
Ami nincsen nekem!
Csodáddal csodálatos Gyermek,
Takard be életem!”

Hadd legyen szívünk boldog csöndje
Imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.