Isten a szeretet

Megkérdeztem egyik kedves tini ismerősőmet, mire gondol, ha ezt hallja: “Isten a szeretet.” Azt válaszolta, hogy ha tőlem hallja, elhiszi nekem.
- Nem kell ezt túlbonyolítani – folytatta.
Elgondolkodtam a válaszán, és igazat adtam neki. Az Ige azt írja, hogy az Isten útján a bolond se téved el (Ézs. 35:8, Károli fordítás).
Sokan nem tudják, kit, mit ünneplünk karácsonykor. Sokan leragadnak a bölcsőnél, Jézuskánál, a három bölcsnél, ajándékozásnál, rokonlátogatásnál, jó kajáknál, betlehemezésnél. Túlbonyolítjuk.
Az Úr Jézus a maga egyszerűségében jött el a Földre, ráadásul egy istálóban született. Tele állatokkal, inkább kellemetlen, mint kellemes illatú állatok között, és tegyük hozzá, nem voltak orvosi tiszta körülmények. Sokan eljutnak idáig, de aztán itt is leragadnak.
Nem azért született állatok között a koszban, hogy ezzel vége is legyen a sztorinak. A történet folytatódik, de nem az istálóban, nem is József, az ács - Jézus nevelőapja – műhelyében, sem pedig elhívott tanítványai körében, amikor imádkozni tanítja őket, sem akkor, amikor betegeket gyógyít, és halottakat támaszt fel. Igazán a történet a kereszten folytatódik. Ott folyatja életcélját, ahol kileheli a lelkét, és leteszi Atyja kezébe. Azért, hogy meghalljon a bűneimért. A te bűnödért. Azért, hogy vérével elmossa a bűnt, ami miatt az Atya elfordult tőle. Azért, hogy leggyőzze a halált. Azért, hogy reménységet adjon. Azért, hogy ÖRÖK ÉLETET adjon annak, aki hisz Benne.
Ilyen egyszerű az egész. Megszületett, élt, meghalt a bűnökért, hogy aki hisz Benne, örök élete legyen. Egyetlen bővitett mondatban leírva.
Ez az Isten szeretete!

Gedő Enikő, Szentegyháza

Megjegyzés:
Megjelent 2010-ben a Harmatcseppek c. gyermeklap novemberi-decemberi számában.