Húsvéti versek - 1

Gondolj Golgotára

Ha majd keresztet látsz valahol
Gondolj vissza Golgotára,
S nehezedjék szívedre
A Mester tragédiája.

Nem úgy, hogy féltékenység volt.
Nem úgy, hogy papi irigység.
Nem úgy, hogy a győztes Róma
A pilátusi közömbösség.

Nem úgy, hogy mások bűnéért
Vitte a töviskoszorút
S másokért… ostorozva
Szenvedett megvetést és gúnyt.

Nem úgy, hogy másokért halt meg.
Úgy, úgy, mint aki nem akar
És nem is tud mást mondani,
Csak annyit, hogy: ”Énértem!”

Ha majd keresztet látsz valahol
Kulcsold imára kezed
S ígérd meg a mesternek, hogy
Életed a kezébe teszed.

Nagypénteki ének

Meghalt az Úr, ki szenvedett,
Hogy megváltsa az életet
Emberré lett a földre jött,
S megfeszíté az ember Őt.
Az üdv maga a földre szállt,
Hogy elnyerje ezt a halált.
A földre szállt a szeretet,
Hogy felvegye a keresztet.
- Énekeljünk, testvérek!

Csodás nap a húsvét napja,
Szálljon hozsánna, dicséret,
Jézus győzelmét aratta;
-Énekeljünk, testvérek!

,,A sír nem tarthatta fogva’’,
Mert Isten Fia, az Élet.
Nem lehetett halál foglya,
- Énekeljünk, testvérek!

Harmadnapra föltámadott,
Legyőzte a poklot, halált;
Zengjük hát mind, kicsik, nagyok
Jézus Krisztus diadalát!
Varga Erzsébet


Megnyílt a sír

Szent húsvét hajnalán
Megnyílt a sír
,, Legyőzve a halál’’
Szárnyal a hír...

Feltámadt Ő
Az Isten szent Fia.
Nincs ott a kő
Mert él, halleluja!

Él! Jézus él!
Boldog mind, aki hisz.
A menny a cél,
S Ő minket odavisz.
Varga Erzsébet

Húsvéti földindulás

Jeruzsálem városában
Megrettentek a vitézek
S a völgyeknek futamodva
Reszkettek, ha hátranéztek.

Fönt a hegyen hajnal lángolt:
Piros hajnal rózsatelten,
S angyal szállott a mennyekből
A hónál is fehérebben.

Angyal szállt le, s míg megrendült
A városnak minden tája,
A keresztre fölfeszített
Messiásnak sírját tárta.
Örömkönnyes asszonyarcok
Boldog szíve, zengő szája
Hirdette az embereknek:
Föltámadt az ég Királya!

Hívő szívek, zengő szájak
Harsogjátok ma is bátran:
Örök hála és dicsőség
Istennek a magasságban!
Piován Győző

Meghalt értem is

Meghalt a kereszten, sötét lett az ég is.
Fölétől aljáig meghasadt a kárpit.

Megindult a föld is, kősziklák repedtek,
A sírok megnyíltak, feltámadtak szentek.

Megindult a szív is, hívő, vagy hitetlen,
A pogány százados szíve is megrettent.

Megrémült mindenki, a természet gyászolt,
„Bizony ez az ember, Istennek fia volt.”

Meghalt a kereszten, sötét lett az ég is
És én boldog vagyok, mert meghalt értem is.
Hollmann Mátyás

Jézushoz

Töviskorona Jézus homlokán,
A sebek helyén vérpatak folyik.
És én csak nézem őt a golgotán,
Hallgatom szívem nagy kérdéseit.

Oh, melyik az, mit én szúrtam oda?
Szívemnek húrján búgva zeng e szó:
Az a nagy tövis a homlokába szúrva
Őnéki fájást okozó.

Jézus! Látom már, megsebeztelek.
Látom arcodon azt a vért,
Engedd, hogy sírva köszönthesselek.
Véred-ontottad üdvösségemért.

Húsvéti ének

Arannyal ékes szárnyait tárva
Ölelt a nap az alvó világba,
Mikor útját gyorsan megszakítva
Angyal hajolt a zárt sziklasírra.

Azon a csodás tavasz-hajnalon
Megtört, leroskadt fegyver, hatalom,
Sápadttá dermedt az erő, önkény,
A gúnyolódók pávás székhelyén.

Hiába volt a gőgös tagadás,
Elérkezett a nagy föltámadás.
Ki latrok között szenvedett halált,
Dicsőségesen mégis mennybe szállt,

Kincses reményül hagyva a hitet,
Hogy aki Benne gyökeret vetett:
Mikor az űrben minden ellobog,
Krisztusban élve tovább élni fog.
Piován Győző

Áldott a feltámadás

Ragyogó fény, ragyogó nap,
Szép húsvéti ragyogás.
Áldott legyen ez az ünnep,
Áldott a feltámadás!

Énbennem is feltámadott
Jézus Krisztus, a dicső.
Várom is Őt minden napon;
Tudom, hogy majd visszajő!
Kárász Izabella

Mély volt a gyász

Mély volt a gyász, a sírás,
Szomorú volt az ének,
Mikor Jézus elindult,
Útján a szenvedésnek.

Nem is volt vele senki,
Aki lelkét megértse,
Aki ment volna bátran
Vele a szenvedésbe.

Mindenki ott feledte,
A Gecsemáné mélyén,
A kereszten hét szó
Őrködött sírja szélén.

Drága Úr Jézus, téged
Én szívemből szeretlek.
Nagypénteken ígérem,
Hűségesen követlek.
Kárász Izabella


Nagypéntek

Nagypéntek, sötét rideg éjszaka.
Jézusra vért a véres golgota.
Nem volt Őnéki bűne semmisem,
Csak értünk égő, áldott, szent szíve.

Nem volt Jézus bűne semmise,
Mégis Golgotán megrepedt a szíve.
S azért repedt meg., hogy nekünk
Üdvösségünk a dicső mennyekben.
Kárász Izabella

Üres szív

Nincs itt, mondták az angyalok.
A sír üres, itt nincs,
Dobogja meglepett
Szégyenkező szívünk.
Itt nincs, bár itt lehetne.

Jöjj Feltámadott,
Szívünket újra töltse be lényed.
Nem érdemes nélküled az élet.

Feltámadott!

Keresztjéről levették.
Sziklasír sötétje
Akarta befogadni,
De Ő volt a fény,
És a fény körül
Meghal a sötétség!
Feltámadott!

Húsvétra

Zengem neked húsvét hőse
Én Jézusom az énekem
Csodás erőd által segít
Engem is majd az életen.
Így a halál csak nyereség
Így még közelebb jő az ég
Zengem neked háladalom
Áldott szíved magasztalom.
Kárász Izabella

Hajnali szó

Tegnap még zokogott a kert,
A sírbolt a mindennek végét jelentő
Hír volt. De a sír üres!
Kő nem zárja már:
Örökre legyőzetett a halál.
S ámulva hall a hajnal
Új beszélőt:
„Ne keressétek holtak között az Élőt!”

Feltámadt hős

Mennyei seregek, ti fényes angyalok,
Isten fia előtt térdre boruljatok.
Szentek sokasága vértanúk ezrei
Hozsánnát, hozsánnát kiáltsatok neki.
Nap, hol és csillagok, nagy világmindenség
Ezt sugározzátok: dicsőség, dicsőség.
Feltámadt hősnek hódol egész világ,
Zengjük a megtértek nagy öröm himnuszát.
Varga Erzsébet


Nagypéntek

Fekete gyászos nagypéntek
Diadalát ülte a halár.
Azt hitte, legyőzte az életet,
S ellenfelére többé nem talál.

Ott függött néma gyötrelemben,
Meghalt értünk Jézus az élet,
De feltámadt harmadnapon,
S a diadal mégis övé lett.
Varga Erzsébet